Kántor Zsoltnak, barátsággalA színek játéka c. versére
Ma olyan szürke a kedvem, ragyogok, mint emós a white party-n. Nincs új a nap alatt, csak a szokásos égbolt, amire graffitit fúj a festékgyári kémény.
Mint egy ecsetről hulló csepp, egy szín darabba csöppenek…
A szívem egy szürke panteon,üres, mégis az otthonom.Egyetlen, tágas szobájaminden restaurált bája.A szívem egy szürke panteon,nincs benne csend, csak nyugalom.Oszlopait, mint az inda,a város zaja körbefonta.A szívem egy szürke panteon,lüktet a fala, a szívizom.
Csak állt egy helyben,belélegezte a hangulatot,a karácsonyfa díszeiarcára szórtáka fény szilánkjait,kitalálóst játszottaz aranyszínű szalaggalátkötött csomagokkal,érezte a fenyőés a friss kalács illatát.
Közben az erős szél sürgette,ideje tovább indulni,de csak állt egy…
Fekete-fehér fotók,prágai utcafrontelterülve a megsárgult lapokon,közéjük dugom az orrom,beszívom penészes illatát,Prága örül, hogy ott vagyok.
A kötés elenged,kihullanak a lapok,a számok alapjánvisszarendezem őket.
Egy hiányzik,helyet foglalt egy padon,mint a ráérős…
Újhold,felhős égbolt,árva csillagok.Fél szobára eléggyertyafény,égett gyufa szaga.
Lemosom a tűzfoltot,leporolom a sebeket, hegeket magamról,lepöckölöm a szemölcsöket,az anyajegyeket,átlagosra gyurmázom az arcom,a testem.
Nem lesz rajtamsemmi különös.Pont így leszek…
Én vagyok az, még mindig,anyám, testvérem megismernek.Gyakran mondják, megváltoztam,pedig sosem voltam olyan,amilyenre emlékeznek ők.
Egy régi, kinyomtatott fotórólkivágtam egy csíkot a szemeimmel,és felragasztottam a tükörre.Végre nekem is ismerős volt,aki onnan visszanézett…
Visszanéz egy személya szemeteskukából.Felszivárog a rejtély:Én mennyire vagyok ő?
Hét év is eltelt azóta,közös sejtünk már nincsen,csak az élettelen tárgyakkötnek össze bennünket.
Mindent, ami vagyok ma,neki köszönhetek,és most, hogy nem kell többé,a kacattal együtt…
Mikor megszülettem,Péternek neveztek el.
Fogalmuk sem volt,milyen ember vagyok,milyen lesz a jövőm.
Minden információ,amit rólam tudhattak,az a név volt,amit ők adtak nekem.
Az évek soránnem megismerni akartak,hanem felülírni.
Felnőtt korombansikerült végre levetnemaz örökölt…
Este tizenegy óra huszonnégy perc,egyre ritkábban járnak a metrók.Egy kisöreg igyekszik lefelé,próbál időt nyerni azzal,hogy sétál a mozgólépcsőn.
Végül az orra előtt megy el az utolsó."Újpest irányába már nem közlekediktöbb járat" - szól a hangosbemondó,"csak azok…