Én vagyok az, még mindig,
anyám, testvérem megismernek.
Gyakran mondják, megváltoztam,
pedig sosem voltam olyan,
amilyenre emlékeznek ők.

Egy régi, kinyomtatott fotóról
kivágtam egy csíkot a szemeimmel,
és felragasztottam a tükörre.
Végre nekem is ismerős volt,
aki onnan visszanézett rám.

Időnként messzebb kellett volna állnom,
hogy lássam, ki is vagyok éppen.
Nézegettem a foltot, a szemölcsöket,
borotválkozáskor a szakállam,
de a részletekből nem állt össze a kép.

Bp, 2014. március 14.