Csak állt egy helyben,
belélegezte a hangulatot,
a karácsonyfa díszei
arcára szórták
a fény szilánkjait,
kitalálóst játszott
az aranyszínű szalaggal
átkötött csomagokkal,
érezte a fenyő
és a friss kalács illatát.

Közben az erős szél sürgette,
ideje tovább indulni,
de csak állt egy helyben,
bámulta a díszes kirakatot,
mint egy mesekönyv borítóját.

Nem volt annyi pénze,
hogy ünnepet vehessen magának,
de ma,
        talán ma
valóra válnak a mesék is.

Kidobta a műanyag tányért,
amiben ingyen levest kapott,
zsebébe dugta a kezeit,
a balban egy gyufásskatulya volt,
a másikban meg épp csak
egy doboz cigaretta ára,
a bolt felé indult,
elképzelte az első slukkot,
a füst aromáját,
ahogy a légutait karcolja.

- Gyufát tessék!
- kiáltott mellette
vékony hangon egy kislány.

Odaadta az összes pénzét
egyetlen doboz gyufáért,
hátha a mesék,
        bizonyos mesék
ma mégsem válnak valóra.

Bp, 2013. 12. 29.