Zsúfoltan a vonaton, mint egy szerelmes estén két fiú egy lánnyal, osztozni kell a helyen.

Nem én jöttem el hét éve,minden sejtem kicserélődött,lárva kelt ki a gubóból. Biztosan tavasz van,bőrükig csupaszodnaka lombhullató lányok. Már nem zavarnak az őrültek,vidéken hiányoznak is,ez adja meg Pest zamatát. A metró meg halad előre,kitéríthetetlen pályáján,én…

Nem tudok szabadulni a gondolattól,hogy akkor is néz, ha magányra vágyom,bennem van, ahelyett,hogy apám mellett lett volna. Nem könyörgök foggal őrölt imákat,hagyjuk a csodákat a mesékre,hosszú idő még az örök élet,kár elrontani az elején. Lehetnék szolgalelkű,szolgányi…

Je suis Péter, je t'aime Budapest,vidéki pulya a city közepén olcsó italozót keres,mint régen a cimborákkal, zugkocsmákban volt az ágyunk,a mosdókagylót megszentelni egymás haját fogva jártunk.Ma csak egyedül. Pivo! Pivo! Igen, a másik is nekem lesz.Felénél járok…

Under ground, igen föld alá söpörjük,be- vagy eltakargatjuk nem tetsző részeinket,majd egyszer csak azt vesszük észre,hogy félig már a földben vagyunk, mégistovább kaparjuk magunkra, talán megszokásból,míg el nem bújunk teljesen a külvilágtól,hogy végre békében…

Fiam, késő van, ideje lefeküdni.Ne játssz már a kutyával,tedd vissza szépen a szekrénybe!Mesét most nem tudok olvasni,a könyvet anyunál hagytátok.Biztos, hogy ne aludj itt szívesen.Nem szökött el a Hold, elrejtettem.Kíváncsi vagyok, megtalálod-e.

Ebből az emberből elvettek mindent,mindent, ami felesleges volt,most itt áll, nem kell már senkinek,feleslegesen áll itt.

Az első vonalaknál: ebből még bármi lehet,megfestheted az arcát életteli pirossal,vagy felejtésszürkével, ahogy alakul,ahogyan vissza szeretnél gondolni rá,de végül úgyis csak egy színt kap.A csók és az ecset csak arra eszközök,hogy kimozdítsd a helyéről a pontot,ami domború…

Zajok. Hirtelen zajokra lett szükségem,dübörgő, gondolatfelhő oszlató zajokra,hogy végre elaludjak. Micsoda csendélet!A karfára hajlott bortól nehezült fejem,a metronóm egy lejárt zene ritmusára kopog,a tévé magába fordulva sistereg.Őrült filmeket játszanak manapság,emberek…

elképzelhetszegyedül ülni a szobábankezemben forgatni az emléked puha mint a tűpárnaédes mint az almacsutkaa harapásnyomokban vagy jelen elengedtelek hát elmentéla madár is kiröppen a nyitott ajtónláthattam volna előre a legközelebbivel majd más leszekönző és akaratosarra…