A szívem egy szürke panteon,üres, mégis az otthonom.Egyetlen, tágas szobájaminden restaurált bája.A szívem egy szürke panteon,nincs benne csend, csak nyugalom.Oszlopait, mint az inda,a város zaja körbefonta.A szívem egy szürke panteon,lüktet a fala, a szívizom.

Bennem vagy,mint nyelvben az elv,mint vádliban a vád. Bennem vagy,mint szívben az ív.

Lehullnak az odvas fáróla sárga, őszi levelek,lemondtak a boldogságról,feladták az életet. Egyenként halvány reménnyelelhagyták az ágakat,halomra hordja gereblyévela gazda az elhalt vágyakat. Lehullott a hó a tájra,minden szépet eltemetett,befagyasztotta a tavacskába,a vízben…

Kő és por, hatalmas rögök,ódon sziklák vájt tekintetevesz körbe a széles földönegy szélfújta, buckás területet. A homok az úr ezen a vidéken,a vad, süvítő szél vállán halad,nekirepülnek a kőtömböknek,amik töredeznek az erő alatt. Mégis a hadban, a…

Csak állt egy helyben,belélegezte a hangulatot,a karácsonyfa díszeiarcára szórtáka fény szilánkjait,kitalálóst játszottaz aranyszínű szalaggalátkötött csomagokkal,érezte a fenyőés a friss kalács illatát. Közben az erős szél sürgette,ideje tovább indulni,de csak állt egy…

Fekete-fehér fotók,prágai utcafrontelterülve a megsárgult lapokon,közéjük dugom az orrom,beszívom penészes illatát,Prága örül, hogy ott vagyok. A kötés elenged,kihullanak a lapok,a számok alapjánvisszarendezem őket. Egy hiányzik,helyet foglalt egy padon,mint a ráérős…

Újhold,felhős égbolt,árva csillagok.Fél szobára eléggyertyafény,égett gyufa szaga. Lemosom a tűzfoltot,leporolom a sebeket, hegeket magamról,lepöckölöm a szemölcsöket,az anyajegyeket,átlagosra gyurmázom az arcom,a testem. Nem lesz rajtamsemmi különös.Pont így leszek…

Én vagyok az, még mindig,anyám, testvérem megismernek.Gyakran mondják, megváltoztam,pedig sosem voltam olyan,amilyenre emlékeznek ők. Egy régi, kinyomtatott fotórólkivágtam egy csíkot a szemeimmel,és felragasztottam a tükörre.Végre nekem is ismerős volt,aki onnan visszanézett…

Visszanéz egy személya szemeteskukából.Felszivárog a rejtély:Én mennyire vagyok ő? Hét év is eltelt azóta,közös sejtünk már nincsen,csak az élettelen tárgyakkötnek össze bennünket. Mindent, ami vagyok ma,neki köszönhetek,és most, hogy nem kell többé,a kacattal együtt…

Dunai Andrea   Csengődi Péter   bók helyett ha meg tudja állnihogy ne kínálja fölmagát vagy ne magázzaKínát ha magyarázzaa javából erénytkovácsolva árvalánynak ne hazudjahogy lesz gondjaapára ha más adolga - leheljenablakot a világranyitott borosüveggelteli…