Stiller Krisztának, egyik versére 1. Széles e világbannem találom helyem,szívem almájábante vagy a mag nekem. Fényképedet nézem,s elvesztem az eszem,sosem tudom róladlevenni a szemem. Az én báránykám vagy,aranyos és szelíd,hamvas bőröd fényecsodálattal…

Azember olyan, mint az ion, mert hiányos és magányos,hozzá illő társat keres, 'ki aranyos és arányos,idővel a pár megindul, egy másik párhoz csapódik,alakul a molekula, s ahogy tovább folytatódik,a csoportból csapat lesz majd, a csapatból pedig csorda,gyűlik-gyűlik a gyűlölet,…

Kezelt arc, kopott jel.Felismersz enélkül?Foltommalfakulok.

Fenn az égi üvegburán lassan csorog le a rőt nap,panelodú mélyén lakó denevérek glóriakéntrepkednek a templom felett.Kis verebek verekednek egy elejtett, satnya magon,terebélyes koronájú utcalámpák mutatják meg,hol törték fel a növények a meggyengült járdalapot.Nyálkás…

Tanulja, hogy lesz éles a karom, csendes a mancs. Szelíd és csinos, hogy elhitesse, ártalmatlan. Nem támad addig, amíg a préda menekülhet. Ha rohan feléd, mást már nem tehetsz, csak tűrsz és ütsz. Alkalmanként a legveszélyesebb az áldozat. Nem elég a harc, sem a…

Éhezünk a földön,      sír, aki lenn él, lassan már a saját      húsodból ennél. Pontosan annyim van,      amennyi vagyok, hiénafiakra      tetemet hagyok. Céljaimat többé      nem is kutatom, nincs jó és rossz, csak egy      nagy marék…

Bevertem egy szép ablakot,kitörtem az üveglapot. Téglát dobtam, elloholtam.Bárki kérdi, nem én voltam. Attól, hogy már nem szeretlek,más karjába nem engedlek. Láttam nálad egy alakot,és bevertem az ablakod. 2014. 03. 06.