Fekete-fehér fotók,
prágai utcafront
elterülve a megsárgult lapokon,
közéjük dugom az orrom,
beszívom penészes illatát,
Prága örül, hogy ott vagyok.

A kötés elenged,
kihullanak a lapok,
a számok alapján
visszarendezem őket.

Egy hiányzik,
helyet foglalt egy padon,
mint a ráérős turista,
felveszem, felemelem,
cseh lány arcába vasalt ráncot
az ügyetlen olvasó.

Vigyázhattam volna jobban,
a szélétől ragasztós lett a kezem,
a nadrágomba törlöm,
végighúzom az oldalamon,
végig az oldalamon ragadok.

A papírlap saját helyére illeszt,
belecsuk a könyvbe,
és miközben búcsút int,
az első szellőre dobja magát.

Vers leszek, ha szabad.

Bp, 2013. 10. 01.