A szívem egy szürke panteon,üres, mégis az otthonom.Egyetlen, tágas szobájaminden restaurált bája.A szívem egy szürke panteon,nincs benne csend, csak nyugalom.Oszlopait, mint az inda,a város zaja körbefonta.A szívem egy szürke panteon,lüktet a fala, a szívizom.

Lehullnak az odvas fáróla sárga, őszi levelek,lemondtak a boldogságról,feladták az életet. Egyenként halvány reménnyelelhagyták az ágakat,halomra hordja gereblyévela gazda az elhalt vágyakat. Lehullott a hó a tájra,minden szépet eltemetett,befagyasztotta a tavacskába,a vízben…

Kő és por, hatalmas rögök,ódon sziklák vájt tekintetevesz körbe a széles földönegy szélfújta, buckás területet. A homok az úr ezen a vidéken,a vad, süvítő szél vállán halad,nekirepülnek a kőtömböknek,amik töredeznek az erő alatt. Mégis a hadban, a…

Dunai Andrea   Csengődi Péter   bók helyett ha meg tudja állnihogy ne kínálja fölmagát vagy ne magázzaKínát ha magyarázzaa javából erénytkovácsolva árvalánynak ne hazudjahogy lesz gondjaapára ha más adolga - leheljenablakot a világranyitott borosüveggelteli…

Je suis Péter, je t'aime Budapest,vidéki pulya a city közepén olcsó italozót keres,mint régen a cimborákkal, zugkocsmákban volt az ágyunk,a mosdókagylót megszentelni egymás haját fogva jártunk.Ma csak egyedül. Pivo! Pivo! Igen, a másik is nekem lesz.Felénél járok…

Sötét, hideg verem az űr. Fázom.Távol a Földtől, fényévekben mérve,unalmamban ufókra vadászom. A hazautat nehezen találom,eltévedtem valahol a szub-térben.Sötét, hideg verem az űr. Fázom. A panoráma fekete mozivászon,a semmiben nincs mélységérzet.Unalmamban ufókra…

Halljátok hát a hírt, ahogy hozom,És dalban summázom, mint azt szokom,A közeli jövendő számunkra mit hozon,Mi történe vélünk majd egykoron. Megállíthatatlan a világfejlődés,Eljő a globális kompjúterhálózat-készítés,És emellett új háborúra való felkészülés, És…

Stiller Krisztának, egyik versére 1. Széles e világbannem találom helyem,szívem almájábante vagy a mag nekem. Fényképedet nézem,s elvesztem az eszem,sosem tudom róladlevenni a szemem. Az én báránykám vagy,aranyos és szelíd,hamvas bőröd fényecsodálattal…

Karinthy Frigyes: Szabócska Mihá’: Egyszerűség Nem hivalgó, cifra pávaNem modern az én szivem. Egyszerűség lakik benneMosolyogva szeliden. Egyszerü, de tiszta nótákAmiket én dalolok -Mert a szivem sugja őket, Nem is olyan nagy dolog. Ugy csicsereg az én szivemEgyszerüen,…

Azember olyan, mint az ion, mert hiányos és magányos,hozzá illő társat keres, 'ki aranyos és arányos,idővel a pár megindul, egy másik párhoz csapódik,alakul a molekula, s ahogy tovább folytatódik,a csoportból csapat lesz majd, a csapatból pedig csorda,gyűlik-gyűlik a gyűlölet,…