Homokot szór a kedves.
Ezt gyakorolja néhány hónapja,
markából ejti ki apránként,
hogy mintát rajzoljon velük.
Elválasztja a földet s eget,
fák nőnek, madarak repülnek,
embereket formáz, arcot rajzol,
itt hozzáad kicsit, ott elvesz,
felismerem magunkat bennük,
amennyire engedi az anyag,
durva szemcsék között
vastag árkok a vonásaink,
a homoszemek még kicsit
leperegnek egymásról,
törékeny alkotás vagyunk.
Aztán lassan felkel a szél,
óvatosan fújja rá a műre,
kikezdi a bőrünket,
a fák lehullajtják leveleiket,
később az ágaikat, törzseiket,
a madarak már csak csíkok,
és ahogy egyre jobban fúj,
eltűnik minden az asztalról,
felhőként száll tovább,
csak az üresség marad.
Felveszi a csomagjait,
szótlanul megy ki az ajtón.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.