Éhezünk a földön, sír, aki lenn él,
lassan már a saját húsodból ennél.
Pontosan annyim van, amennyi vagyok,
hiénafiakra tetemet hagyok.
Céljaimat többé nem is kutatom,
nincs jó és rossz, csak egy nagy marék atom,
ujjaim szorosan egymásba fonva,
mint egy ima foglya, ülök egyedül,
mégis kézenfogva.
2013. előtt
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
