Fenn az égi üvegburán lassan csorog le a rőt nap,
panelodú mélyén lakó denevérek glóriaként
repkednek a templom felett.
Kis verebek verekednek egy elejtett, satnya magon,
terebélyes koronájú utcalámpák mutatják meg,
hol törték fel a növények a meggyengült járdalapot.
Nyálkás csíkok a betonon, éti csigák versenyeznek,
igyekeznek, nem haladnak, úgy szaladnak, majd' beszarnak.
Egy szökött eb fogadkozik, hogy rács mögé többé nem megy.
Kóbor sáskák benzingőzben ázott füvet rágcsálgatnak,
miközben egy apró, félénk tüskegombóc arra mászik.
Lábujjhegyen sétálok el, ne zavarjak senkit se meg,
füves árok mélyén alszik békésen egy büdös részeg.