Az
ember olyan, mint az ion, mert hiányos és magányos,
hozzá illő társat keres, 'ki aranyos és arányos,
idővel a pár megindul, egy másik párhoz csapódik,
alakul a molekula, s ahogy tovább folytatódik,
a csoportból csapat lesz majd, a csapatból pedig csorda,
gyűlik-gyűlik a gyűlölet, végül elszakad a korda,
hömpölyögni kezd az utcán, akár a kiömlött vegyszer,
a tömeg vak, a tömeg vad, a tömeg pusztító fegyver.