Halljátok hát a hírt, ahogy hozom,
És dalban summázom, mint azt szokom,
A közeli jövendő számunkra mit hozon,
Mi történe vélünk majd egykoron.

Megállíthatatlan a világfejlődés,
Eljő a globális kompjúterhálózat-készítés,
És emellett új háborúra való felkészülés,
És tömegpusztító fegyverrel fegyverkezés.

Az amerikai állam csapnivaló ötlete,
Hogy mesterséges intelligenciát építe,
Hogy a védelmet annak adja kezibe,
A programot Skynet-nek neveze.

Az eccör csak öntudatra ébred vala,
Minden országra rakétákat lő vala,
Becsapódásukkor atomtobbanás vala,
Hamarán nukleáris holokauszt vala.

Az időben előrefele haladván
Az emberiségbűl alig maradván,
Egy robotsereget is elindít ám,
Hogy csökkenjék zérusra a humán-létszám.

De midőn az ellenállás megtestesül,
Pusztításuk igencsak megnehezül,
Ezért a Skynet egy időmasinán keresztül
A múlottba bőrbe bújt kiborgot elküld.

Ahogy az akkori időbe megérkezen,
A bérgyilkoló robot mezíttelen,
Így ruhát és szállítóezközt keresen,
Meggyepálva tulajdonosát keservesen.

A kiborg aztán útnak is indula,
Hogy Sarah Connort, kinek eztáni fia
Az ellenállásnak leendő vezíre vala,
Keserves kínok közepette kinyuvassza.

Azonban ott, ahol lőn az időörvény,
Előkerül egy másik jövevény,
Ezúttal egy hús-vér emberi lény,
Elképzeléséhez nem kell lelemény.

Megtalálja Sarah-t a kiborg előtt.
Élete árán is védelmébe veszi őt,
De azért talála közben arra is időt,
Hogy megtermékenyíccse a nőt.

A történet vége afféleképp alakul,
Hogy a fémbűl való gyilkos kilapul,
A nő pocakja meg idővel nagyobbul,
Az egykori jövő-embert téve a gyerek apjául.