Lehullnak az odvas fáról
a sárga, őszi levelek,
lemondtak a boldogságról,
feladták az életet.
Egyenként halvány reménnyel
elhagyták az ágakat,
halomra hordja gereblyével
a gazda az elhalt vágyakat.
Lehullott a hó a tájra,
minden szépet eltemetett,
befagyasztotta a tavacskába,
a vízben élő szeretetet.
Útnak indul az erős szél,
az apró szemű havat hordja,
a vidám énekeket a tél
egytől egyig magába fojtja.
Még bennem él az elmúlt tavasz,
ezer apró virágja álmom,
a szívembe zárva maradt
az angyali paradicsom.
De az Éden csak ócska látomás,
mikor a jég az arcod tükrözi,
de három emberből viszont egymást
csak kettő szeretheti.
Kiskőrös, 2004. 01. 11. Jav. 2015. 03. 29.
