Szüleim fiatalon
szögből és fából
készítettek játékot.
Bármit,
amire éppen szükségük volt.
Ha kellett,
pöttyös labdát is
barkácsoltak.

Itt az ideje,
hogy én is a két kezemmel
hozzam létre,
szögből és fából,
amit nem kaphatok meg.

Kellene egy apa,
szögből és fából,
aki ha érdes is,
és szúr is,
de van.

Kellene egy anya,
szögből és fából,
aki megért,
és magamért szeret.

Kellene egy testvér,
szögből és fából,
aki elfogadja,
hogy én is
ember vagyok.

Kellene egy barát,
szögből és fából,
aki
nem hanyagol el
szögből és fából
készített
barátnője miatt.

És ha mindez meglenne,
magamat is megépíteném
szögből és fából,
és akkor közéjük mehetnék,
megfognánk egymás
szögkezét,
és mind részei lennénk
egy nagy
szögből és fából
készült boldogságnak.

Kiskőrös, 2006. 10. 29.