Karinthy Frigyes: Szabócska Mihá’: Egyszerűség

Nem hivalgó, cifra páva
Nem modern az én szivem.
Egyszerűség lakik benne
Mosolyogva szeliden.

Egyszerü, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szivem sugja őket,
Nem is olyan nagy dolog.

Ugy csicsereg az én szivem
Egyszerüen, szabadon,
Mint a pintyőke madárka
Fönt a lombos ágakon.

Ami a szivemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versirást.

Egyszerü és tiszta nóta
Gólyafészek, háztető -
Nincsen benne semmi, ámde
Az legalább érthető.

A jó isten egyszerünek
Alkotta az eszemet.
Nincsen abban nagy modernség
Csak szelidség, szeretet.

Kicsi hunyhó, szerető sziv,
Messze égbolt, tiszta, kék -
Fulladjon meg Ady Endre
Lehetőleg máma még.

Szabolcskais

Körülöttem forog a Föld,
Körbezár a kegyszerű ég.
Összeöntök egy újabb rímet,
Átitat a vEgyszerűség.

Aki az epigrammámon ásít,
azt eposzommal bűntetem.
Aki lapozásnál azt hiszi, vége,
Kárörömmel kinevetem:

Ha-ha! Ha hangosan fújoltok,
Indítok újabb vershadat.
Morogjatok! Majd meglátjuk,
Ki unja meg hamarabb!

Háláttattalanos közönség,
Tiszteletet nem adó.
Ezeknek ne-írjak?
Hallgatásom nem eladó!