|
bók helyett
ha meg tudja állni
hogy ne kínálja föl
magát vagy ne magázza
Kínát ha magyarázza
a javából erényt
kovácsolva árva
lánynak ne hazudja
hogy lesz gondja
apára ha más a
dolga - leheljen
ablakot a világra
nyitott borosüveggel
teli poémáit öntse
nyakon mint alkonyos
nyarakon a férfibánat
fapados kocsmájában
- csak húsom belső
selymeit ne kívánja
|
pók helyett
ha meg tudná állni
hogy ne álljon föl
magát ne magozza
magját ne ragozza
talán lenne esélye
romlott mint veséje
betelt a pohár
de még inna
ring a szoba
hinta-kalinka
pók helyett sarokba dőlve
szóhálóval fonna körbe
de hálója helyett belém köt
bók helyett egyet bök
hiába jár hát sarkamban
nem legyeskedem hálójában
poémáit öntse (ko)nyakon
vagy kobakon
vágom - jó is ha tudja
ha rám bukik azt bukta
|
|
talán egy kalapács
szöget ütött a fejembe
a nesze érd be ezzel
hagyjál már fejezd be
nem látom hány lerágott
csontot szúrtál szemembe
megvakítottál csak hogy
magad hihesd szentnek
az égiek azon a napon
majd számításba vesznek
altass el tiszta lelki-
ismeretnek üss még
hogy ne szeressek
ülj le szívj el egy cigit
talán a káromlás segít
női nemlét férfi emlék
nemtelen lennék lék
idegen emléknemeknek
van az az állapot mikor
sem a rend már sem a kosz
nem érdekel az egész-
ségemet elvitte a cica
látom a bajszán tejfölös
morzsa ring az államon
amit odavetettél elém
az éhhalálról árulkodik
észrevettem az ágyrugó
nyikorog amint okot lelek
ellene s az ellened folyó
összeesküvés-elméletre
attól jobban leszek
s ki tudsz számítani
mikor nem tudom már
milyen asztalra mit
tegyek le hogy beleférjek
még a kegyeidbe rúgj
még egyet belém küldj
napkeletre ahol a betonon
nem hallatszik át hogy
a szomszédban reszelnek
marj a fülembe mert
nem vagyok még elég
süket a szerelemre
|
pír helyett
Ne aggódj, nem én
foglak elítélni,
te majd az égiek
előtt fogsz égni.
Próbálhatsz becsapni,
de ismerlek,
és ha kell, pofozni
is merlek.
A macska is bejön,
olyan hideg kinn,
bajszán tejfölös
rozma-ring.
Hízelegve te is
hozzám bújtál,
de tudom, hogy inkább
belém bújnál.
Kiszúrnád szemeim,
minden bókod tű,
de vakok közt sem szebb,
aki félszemű.
Ne várd tőlem,
mint egy hello kittys lánytól,
hogy belepjen teljesen
a rózsaszín fátyol.
Sikítasz, hogy sükítsek,
de ez, édes, kevés,
minden szavad a
tökéletes süketelés.
Behúzod a redőnyt,
és a sötétbe ülsz,
hátha a homályban
vonzóbbnak tűnsz.
Kiszúrnád szemeim,
minden bókod tű,
de vakok közt sem szebb
a félkegyelmű.
Hiába veszekedsz,
hiába ordítasz,
itt nem lesz szex,
ma az ideg basz.
Azt mondod,
ez most szerelem.
Mondd százszor,
talán elhiszem.
|
|
hajónak látlak
úgy kergetsz valamit
benne élsz a tavalyi
és az idei nőkben is
mint kietlen kikötőkben
gyökereid és ágaid
már nem tudod meg -
különböztetni jövőre
ugyanitt talál minden
kifogás – mi láncolt
ahhoz a hontalan
anyaghoz ami vissza -
hívja életnedveid
a bensődben úszó
világot is meghaladja
pedig a kötődésre is
vannak jó szavaid
elszakadsz mint az
inged megvarráskor
ha elfogy a cérna
majd fűzöl másból
és beéred a Mary-vel
mert a Mása épp nem
felel - mikor kiszállsz
a fogócskából a hajózni
muszáj-lehorgonyzás
paradoxonából hogy
kiköthess végre
önmagadnál valahol
távol Afrikától
hattyúdal szól egy régi
fekete zongorából
|
part helyett
Elszakadsz, mint a harisnya,
ez is egy fétis,
aztán ha rád jön a görcs,
partra vetődsz mégis,
míg áll az árboc,
addig feszül a vászon,
a földön jár az eszed,
meg a megannyi nászon.
Kikötsz és belekötsz,
akibe tartja kedved,
azt hiszed, a víz terel,
pedig csak a nedved,
ki tudja, mi láncol
az anyagtalanhoz,
ha nincsenek új nők,
mész a tavalyiakhoz.
Jó lenne Olga,
ha nem volna dolga,
de szolgalelkű szegény,
és zúg a Volga.
Ha hajlandó vagy hajolgatni,
örülni fog Mary,
aki annyira alacsony,
a kilincset alig éri.
Végső esetben Mása,
aki megvan egy mázsa,
de neked csak az kell,
és semmi mása.
És ha elfogy a céda,
fűzöl majd máshol,
közben ki tudja,
mit hoztál Afrikából.
Tegnap láttalak
egy hosszúnyakúval.
Menj melegebb tájakra
a hattyúddal!
|
