Gyerek:
Apuval hangosat játszottunk.
Ő volt a zaj, én a suttogás.
Ő volt az erős, én a fontos.
Szeretek a fontos lenni.
Anyu nem értette, mit játszunk.
Csak szólt, hogy kész az ebéd.

Apa:
Család: háborgó lelkek fogsága.
Fogadkozások, fogantatások,
testvéri szeretet szülők között.

Gyerek:
Öcsivel bújócskáztunk.
Látlak! – mondtam. Az ajtó mögött volt.
Nem látsz! – mondta. Betakarta a szemét.
Nekifutott az ajtónak. Koppant.
Nem látok! – mondta. Még mindig fogta a szemét.

Apa:
Nagy tenyérben a kicsi:
pótköldökzsinór.
Érzelemhíd,
apró pókfonálrezgések.

Gyerek:
Öcsi meglátott.
Nem látlak! – kiáltott. Betakarta a szemét.
Elfutott.
Pedig nem is bújócskáztunk.

Apa:
Lét és nem lét közötti
tiszteletkörök.
A test kapu. A test kontúr.
Lélek-manifesztáció
vizuális összegzése.
Visszapillant, ó, a tükör.

Gyerek:
Öcsi gyertyát gyújtott fölöttem.
Biztos mókás volt, mert kuncogott.
Anyu nem szeret gyertyázni. Ő sírt.

Apa:
Monoton morajt megszakító,
pillanatsűrű ítélkezés:
karambol.
Impressziókoncert,
lélekzuhanás.

Gyerek:
Apuval hangosat játszottunk.
Ő volt a zaj, én a suttogás.
Aztán belénk jött a kocsi.
Ő elhallgatott, én sikítottam.