Fekete-fehér fotók,prágai utcafrontelterülve a megsárgult lapokon,közéjük dugom az orrom,beszívom penészes illatát,Prága örül, hogy ott vagyok. A kötés elenged,kihullanak a lapok,a számok alapjánvisszarendezem őket. Egy hiányzik,helyet foglalt egy padon,mint a ráérős…

Újhold,felhős égbolt,árva csillagok.Fél szobára eléggyertyafény,égett gyufa szaga. Lemosom a tűzfoltot,leporolom a sebeket, hegeket magamról,lepöckölöm a szemölcsöket,az anyajegyeket,átlagosra gyurmázom az arcom,a testem. Nem lesz rajtamsemmi különös.Pont így leszek…

Én vagyok az, még mindig,anyám, testvérem megismernek.Gyakran mondják, megváltoztam,pedig sosem voltam olyan,amilyenre emlékeznek ők. Egy régi, kinyomtatott fotórólkivágtam egy csíkot a szemeimmel,és felragasztottam a tükörre.Végre nekem is ismerős volt,aki onnan visszanézett…

Visszanéz egy személya szemeteskukából.Felszivárog a rejtély:Én mennyire vagyok ő? Hét év is eltelt azóta,közös sejtünk már nincsen,csak az élettelen tárgyakkötnek össze bennünket. Mindent, ami vagyok ma,neki köszönhetek,és most, hogy nem kell többé,a kacattal együtt…

Mikor megszülettem,Péternek neveztek el. Fogalmuk sem volt,milyen ember vagyok,milyen lesz a jövőm. Minden információ,amit rólam tudhattak,az a név volt,amit ők adtak nekem. Az évek soránnem megismerni akartak,hanem felülírni. Felnőtt korombansikerült végre levetnemaz örökölt…

Este tizenegy óra huszonnégy perc,egyre ritkábban járnak a metrók.Egy kisöreg igyekszik lefelé,próbál időt nyerni azzal,hogy sétál a mozgólépcsőn. Végül az orra előtt megy el az utolsó."Újpest irányába már nem közlekediktöbb járat" - szól a hangosbemondó,"csak azok…

Zsúfoltan a vonaton, mint egy szerelmes estén két fiú egy lánnyal, osztozni kell a helyen.

Ki oszt?Don Corleone kioszt, kifoszt,apró izzadságcseppekgyülekeznek a homlokodon,rengeteg, vagy 40-100,nem VERSeny ez,nem valódi leosztás,ez a kártya csak névjegymetafora egy meta-vershez,rajtad a sor(s),mindenki vár, míg te szólóbanolvasod a versről szóló verset(két szólam),Don…

A szombat estét átjárta a bűn,ittam, amennyit nem szégyen,meg még néhány felest,így ma megbánó arccal térdeleka büdös kis szentélyemben,nem, nem imádok bálványokat,nem ezért ölelgetemmegváltásra várvaa nagy, fehér porcelánistent.

Nem én jöttem el hét éve,minden sejtem kicserélődött,lárva kelt ki a gubóból. Biztosan tavasz van,bőrükig csupaszodnaka lombhullató lányok. Már nem zavarnak az őrültek,vidéken hiányoznak is,ez adja meg Pest zamatát. A metró meg halad előre,kitéríthetetlen pályáján,én…