Süket költők a színpadon,
a reflektor a szemükbe világít,
nem látják a közönséget maguk előtt.

A konferanszié leteszi a mikrofont,
biztosan bejelentette őket,
egyszerre állnak fel szavalni.

Az egyik mű nyomába vág a másik,
a közönség csak egy verset hall,
két némán tátogó vokalistával.

Valaki viccből megnyomja a tűzjelzőt,
az emberek rohanni kezdenek kifelé,
az egész épület dübörög körülöttük.

Az utcán zajong a közönség,
felvisítanak mellettük a szirénák,
a süket költők odabent szavalnak.