Nem vágyom a halált,
messzi van az még,
s előttem tán áll
vagy kerek száz év.
Mégis néha ott a gondolat,
mi lesz, hogy ha lesz,
s a Föld engem, mint egy falat
kóstolót magához vesz.
Nem vágyom a halált,
de ha jön, jöjjön hirtelen,
akkor legyek egyedül, legyen magány,
mert akkor az nem fáj senkinek.
1999. 12. 25.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
