Je suis Péter, je t'aime Budapest,
vidéki pulya a city közepén olcsó italozót keres,
mint régen a cimborákkal, zugkocsmákban volt az ágyunk,
a mosdókagylót megszentelni egymás haját fogva jártunk.
Ma csak egyedül. Pivo! Pivo! Igen, a másik is nekem lesz.
Felénél járok villanyoltáskor, zárás után egy egészséges
séta,        hajnal felé találkozás egy tourist-tal,
a pad, amin ül, egyszerre wc és kocsmaasztal.
Kérdése egy "Where am I?"-ba kevert másnapos remegés,
Válaszom zárt ajkak mögött elmormolt "Flórián square".

Bennem vagy, mint a várkövek a térben,
elraktalak későbbre, de semmi nem olyan, mint régen,
új világ, új alapok nélkül, elharapott szavak, félromok.
Biztos lábak nélkül esek-kelek, nadrágomon sárnyomok.
Egyik percben még elbújnék, remélve, hogy senki se talál,
a következőben befekszem a legfényesebb csillag alá.
Karácsonyi díszvilágítás December első hetében,
mellettem egy Engel szól: "Es ist noch schöner am Abend!"
Újságpapírból takarót szövök, próbálom betörni az ágyat.
Van lakásom, félig saját falam, de otthon ott van, ahol várnak.