Tóth Irén „Morci” verseire

Lili egész nap a sötétben ácsorog,
rózsaszín ajkai megfakultak,
szemein szürke porréteg.
Kiöregedett a szakmából.
Meg nem mondanád róla,
a csípője slank, mint régen,
a mellei sem vesztettek feszességükből.
A szabó vénült meg,
aki a ruhákat varrta rá.
Szeme nem látja a tűt a befűzéshez,
a keze nem tarja feszesen az anyagot.
Inkább levitte a kamrába,
mert csak az elmúlásra emlékeztette.
Lili egyedül van,
de az arca meg sem rezzen.
Én meg reszketek a karjaidban.