I.

A láng út a földi portól
a élekvilágig.
Fénye vigyáz a vándorokra,
el ne tévedjenek.
A temető gyertyáiban millió
lélek üdvözül.

II.

Könnyező óriás az égbolt,
lehelletként fújta át az őszt
a városon. Csillag sehol, csak
vihogó szürke Félistenek
fogócskáznak a sötét szélben.
Hős Prométeusz ajándéka
a Passzát ritmusára táncol.
Mi aprók vagyunk, Apa. Hiába halunk.

III.

De ha Isten mindig elszólítja
a jókat, csak a szenny marad. Talán
én szúrtam el valamit, hogy még itt
vagyok. Vagy tényleg van értelme az
életnek. Az idő meg csak teszi
a dolgát.

Budapest, 2006. 11. 03.